Minden észt animációban zümmög egy légy - Interjú Kaspar Jancis filmrendezővel

Kaspar Jancis észt animációs filmrendezőt a legjobb értelemben szokás fenegyereknek, zseniális őrültnek titulálni. A 39 éves rendezővel az észt animációról, a előző és a következő projektjeiről, illetve a The Criminal Elephants néven futó zenekaráról beszélgettünk, a Primanima Fesztiválon.

Az animációs filmkészítés mellett a zenei életben is mozogsz. Gyakran utazol a  bandáddal, a The Criminal Elephant-tal is?

Igen, meghívtak minket Magyarországra, Finnországba, Lettországba és Csehországba is. Nagyon fontos számomra a zene. A saját filmjeimhez és mások filmjeihez is gyakran én írom a zenét. Félállásban űzöm ezt. Vagy inkább ez egy a számos hobbim közül, amiért megfizetnek.

Hogyan dolgozol, a zene van meg előbb vagy a film?

Gyakran használom a már elkészült zenéimet, ha illeszkednek a filmbe. De persze mindkettő lehetséges. Például a bandám, a The Criminal Elephant is animációs filmként indult. Ülo Pikkov barátom (díjnyertes észt animációs filmrendező - szerk.) filmet akart készíteni The year of the Monkey címmel. Azt akarta hogy készítsek hozzá zenét - össze is álltunk páran, és annyira jól sikerült a dolog, hogy végül zenekart alapítottunk. De ezen kívül a zeném 90%-a filmhez, vagy színházi darabhoz komponált zene. Pár másodpercet szoktunk csak felhasználni belőle a filmjeinkben, miközben önálló koncerteket is szervezünk a bandának.

fotó: Bach Máté

Olvastam valahol, hogy téged tekintenek az animáció Ulrich Seidl-jének.

Ah! Ez egy csodálatos bók számomra. Tulajdonképpen egy pár hónappal ezelőtt fedeztem fel a munkásságát, nagyon tetszik. Közben rá is jöttem hogy az új rövidfilmem - habár nem ismertem Seidl munkáit, amikor elkezdtem készíteni - nagyon hasonló az ő stílusához. Minimalista lesz, olyan filmet próbáltam készíteni, amiben igazából nem történik semmi, mégis nagyon sűrű, fajsúlyos.

Mesélnél erről az új rövidfilmedről?

A címe Piano, ez is egy animáció. Tavasszal kezdtük el és már majdnem kész, körülbelül 8 perces lesz. Három animációs filmkészítővel dolgoztunk. Most a vágásnál tartunk; valószínűleg Észtországban lesz a premier. Biztosan lemaradok egy-két fesztiváljelentkezésről, túl optimista lennék ha azt mondanám hogy decemberre kész lesz, habár gyorsan dolgozom.  Az utolsó rövidfilmem, a Villa Antropoff-ot - amit a Lunohod nevű litván stúdióval és annak vezetőjével, Vladimir Leschiovval készítettem - 7-8 hónapig tartott elkészíteni.

Most min dolgozol?

A saját nagyjátékfilmemen, a Morten on The Ship of Fools-on dolgozom, ami teljesen más mint az eddigiek. Nagyjátékfilm hosszúságú, bábanimációval készült, úgynevezett “családi” film. Bár nem pontosan tudom hogy ez mit jelent, de ez a cél.

Ez az első bábanimációm. Sosem csináltam még filmet gyerekeknek, sosem használtam semmilyen dialógust a filmjeimben. És még sosem forgattam nagyjátékfilmet, úgyhogy nagyon sok mindenben első számomra ez a nagy projekt. Észt, ír és talán kanadai és belga koprodukció lesz. Ez a projekt nagyon jó példa arra, hogyan alapozhatja meg a zene a filmet. Egy színházi performanszot akartam készíteni, amely zenén alapszik, olyasmit, mint a kortárs cirkuszi előadások.

Elkezdtem hasonló zenét írni, mint az Alice Csodaországban, aztán rájöttem hogy készíthetek hozzá saját történetet is, és így született a Morten on The Ship of Fools. A zene megírása után elmeséltem a történetet a barátaimnak vodkázás közben.  Egyikük könyvkiadónál dolgozik, rögtön megkért hogy írjam meg könyvben is. Nemet mondtam, mert nem vagyok író. Másnap mégis elkezdtem. Utána a Nuku Film stúdió producere is elolvasta, és azt mondta hogy pont ilyen nagyjátékfilm-tervet keres. 2015 januárjában fog elkezdődni a forgatás. Mindeközben egy rövidfilmet is készítek, ez viszont már tökéletesen az én profilom (nevet). A biciklimmel ingázok a két stúdió között, annyira egyszerre zajlik a két projekt.

Hogyan oszlik meg a munka, ha társrendezővel dolgozol?

Az én feladatom a forgatókönyv és a vágás, vagyis a történet összerakása volt, ő pedig a karakterekkel és a storyboard elkészítésével foglalkozott. Nehéz gazdasági idők jártak, amikor elkezdtük. Vladimir már majdnem be is zárta a stúdiót, de teljesen véletlenül összefutottunk egy esküvőn, ahol arról beszélgettünk, hogy milyen lenne egy olyan kisfilmet készíteni, ami egy esküvőn játszódik. Vladimirral a Pianoban is együttműködünk, remekül ráérez a különböző szemszögekre.

Tehát a Villa Antropoff  sztoriját egy esküvőből merítetted. Hol talált meg téged a Piano története?

Édesapám zongorista, egyszer segítettem neki szállítani egy zongorát Tallinba. Ez inspirálta a filmet: olyan karakterből indultam ki, aki zongorát tol az utcán. Egy olyan filmet próbálok készíteni, amiben nincsenek főszereplők. Hasonlóan a korábbi filmjeimhez, ez sem gyerekfilm.

Gyerekek számára nehezebb filmet készíteni?

Sokkal nehezebb maga a nagyjátékfilmes műfaj. Már csak a forgatókönyvírásnál is, tízszer tovább tart az elkészítése. Számomra a forgatókönyvírás a legnehezebb, ha egész estés filmről van szó. Szeretem a kisfilmek adta szabadságot. A Morten ebből a szempontból klasszikus szerzői projekt. Nem érzem azt hogy kifejezetten gyerekek számára készítem. Talán azért, mert csak a vodkás üveget kellett limonádéra cserélni. És a karakterek cigarettázás helyett buborékokat fújnak. Igen, nem lenne könnyű forgalmazót találni, ha a karakterek vodkát innának, ezért cseréltük limonádéra. De legalább ironikus lesz.

Jó dolog Észtországban animációs filmkészítőnek lenni?

Igen, mindenképpen. Szerencsés vagyok, mert nagy alkotói szabadságban élek. Ez a legjobb hely most a filmkészítésre, számomra remekül működik. Tudom, kívülről van egy általános elképzelés arról, hogy milyenek az észt filmek, de nekünk belülről mindegyik különböző. Valahogy mindig az jön át, hogy az animáció ‘nagyon észt’-re sikerül, végül mind egy közösségi munka eredménye. Például hallottam olyat, hogy minden észt animációs filmben vannak legyek. És ez így igaz, az én filmjeimben is gyakran szerepelnek legyek.

 

Az észt animációs film

Észtországban két jelentős animációs stúdió van, ami az elkészült filmek 90%-át lefedi. Az egyik a Nuku Film, amely főként stop-motion technikát használ, a másik pedig a Joonis Film, ami pedig inkább a kézzel rajzolt animációra koncentrál. Mindkettő Tallinban található.

Kaspar Jancis animációs filmrendező és zenésszel, a Primanima Film Fesztiválon beszélgettünk, ahol vendégként és zsűritagként volt jelen.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.